A fújható üveggyapot hőszigetelés hazánkban viszonylag új technológiai megoldásnak számít, de univerzális alkalmazhatóságának köszönhetően még nagy jövő áll előtte. A cellulóz szigetelés mellett egyike azon kevés szigetelési megoldásoknak, amelyeket fújva alkalmazhatunk. A fújás egyik legnagyobb előnye, hogy lehető teszi a résmentes szigetelést, ráadásul a hagyományos megoldásokkal szemben nem keletkezik szabási hulladék sem, ami egyszerre kíméli a pénztárcánkat és a környezetünket is.

Egy családi ház felépítése során nagy odafigyeléssel kell kiválasztani a megfelelő hőszigetelő anyagot, hiszen a jogszabályi előírások be nem tartása esetén nem kapjuk meg a használatbavételi engedélyt. Használatbavételi engedély hiányában további számos probléma merülhet fel, amelyekre most nem térünk ki. Összeszedtük azonban azokat a tényezőket, amelyekre mindenféleképp oda kell figyelni a megfelelő hőszigetelés kiválasztása során.

Mielőtt azonban ezeket a tényezőket sorra vennénk, érdemes egy rövid kitérőben az magáról az üveggyapotról is szót ejteni. Az üveggyapot jelenleg az egyik legjobb hőszigetelő anyag, ami ráadásul kiváló passzív zajgátlóként is funkcionál. Tűzvédelmi osztálybasorolása alapján a nem éghető anyagok közé tartozik, vagyis lakóépületek esetében nagy biztonsággal alkalmazható. Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy az üveggyapot szálas szerkezetének köszönhetően az egyik legjobb páraáteresztő szigetelőanyag, így nem fojtja vízbe a falakat.

A hővezetési tényező azt fejezi ki, hogy egységnyi idő alatt milyen nagyságú hőáram keletkezik és halad át egy 1 m vastagságú és 1 m2 felületű testen 1 kelvin hőmérsékletkülönbség esetén. Egy kicsit hétköznapibb nyelven fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a hővezetési képességgel jellemezhetjük a kültéri nappali és éjszakai hőmérsékletingadozás lakótérben kifejtett hatásához hasonló ciklikus tér-, és időbeli hőmérséklet változásokat.

Tekintettel arra, hogy a legtöbb építő és szigetelőanyag porózusonak tekinthető, így számolnunk kell azzal, hogy valamilyen mértékben levegőt is tartalmaznak. Ebben az esetben a hővezetési tényező függ a szilárd anyagrészektől, valamint a nyugalomban levő levegőtől. Minél porózusabb, vagyis minél több levegő tartalmaz az anyag, annál közelebb van a hővezetési tényezője a nyugalomban levő levegőhöz. Azonban azzal is számolni kell, hogy az azonos alapanyagból készült és azonos sűrűséggel rendelkező szigetelések hővezetési tényezője is lehet különböző, ha a gőzmennyiség nem azonos méretű pórusokban oszlik el. Általánosságban kijelenthető, hogy a kisebb pórusátmérő egyet jelent a kisebb hővezetési tényezővel. Ennél fogva azt tekintjük ideális sűrűségű hőszigetelőnek, amelyben a pórusok átmérője nyugvó állapotba helyezi a benne levő levegőt, így a hő konvekció útján nem tud terjedni a pórusok belsejében.

Anyagtól függetlenül kijelenthetjük, hogy a nedvesség a szigetelés ellensége, mivel kedvezőtlenül befolyásolja a szigetelőanyag hővezető képességét. Még nagyobb problémát okozhat, hogy ha a szigetelés nem csak eseti jelleggel, hanem hosszú távon van kitéve a nedvességnek. Ebben az esetben károsodhat a szigetelés anyaga, ami drasztikus mértékben csökkentheti a szigetelőhatást. A legdrámaibb forgatókönyv szerint a szigetelőanyag eléri a víz hővezetési tényezőjét (0.56 W/m*K), aminél a legrosszabb száraz szigetelőanyag is ~15x jobb. A magas nedvességtartalom magában rejti az eljegesedés kockázatát is, ami lényegében egyet jelent a szigetelés tönkremenetelével. A jó hír az, hogy a legtöbb szigetelőanyaghoz hasonlóan az üveggyapot nem higroszkópikus, tehát nem vesz fel vizet a levegőből. Sőt, fújható üveggyapot esetében kapilláraktivitásról sem beszélhetünk, így a nedvességtovábbítás sem jelent problémát.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a szigetelőanyagoknak van alsó és felső hőmérsékleti határa. Amennyiben ezeket a határokat átlépjük, akkor a hőszigetelési tulajdonságok romlanak, amit első sorban alak-, és stabilitásvesztésre, termikus bomlásra, vagy egyéb méretváltozásokra lehet visszavezetni.

Ebben a pontban már a legelején érdemes leszögezni, hogy a tűzveszélyességi osztály nem egyenlő a tűzvédelmi osztállyal. Utóbbi az építményszerkezetek és az építőanyagok tűzzel szemben viselkedését kategorizáló fogalom, előbbi pedig keverékre, vagy anyagra vonatkozik, ami tűzvédelmi szempontból sorolja be azt. Az épületszerkezetek és építési termékek tűzvédelmi osztályozása az az EN 13501-1 szabványban található meg.

Minél alacsonyabb hővezetési tényezővel rendelkezik egy szigetelőanyag, annál kisebb testsűrűsége van és ehhez szinte minden esetben alacsony szilárdság párosul. Vagyis a szigetelőanyagok egy számottevő része - a fújható üveggyapothoz hasonlóan - rugalmas jellemzőkkel bír és nyomás hatására sűrűsödik. Mivel a fújható üveggyapot a szálas szigetelőanyagok sorát erősíti, így szilárdságát / rugalmasságát alapvetően a szálak finomsága, sűrűsége és iránya határozza meg.

Hazánkban első sorban a tető és padlásterek során alkalmazunk fújható szigeteléseket, hiszen a nehezen hozzáférhető helyek sem jelentenek az üveggyapot számára leküzdhetetlen akadályt. Magastetők esetében még a szokásosnál is hasznosabb eljárás, hiszen az utólagos szigetelést akár tetőmegbontás nélkül is kivitelezni lehet. A könnyűszerkezetes házak építése során viszont az épület egyéb üregeit, falszerkezeteit is ki lehet tölteni fújható üveggyapottal (vagy egyéb fújható szigeteléssel). A fújható üveggyapot egy kifejezetten modern szigetelőanyag, ami nem tartalmaz emberre káros vegyszereket, égési viselkedése alapján kifejezetten alkalmas lakóépületek szigetelésére és szabásveszteség híján egyszerre kíméli a pénztárcánkat és a környezetünket. Mindezek mellett az üveggyapot kitűnő hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, így használatával nagy energiamegtakarítás érhető el. A hőszigetelő képessége mellett érdemes még megemlíteni, hogy nagyon jó természetes zajgátló, így kifejezetten forgalmas / zajos környezetben ezt az előnyét is élvezhetjük.