Egy családi ház építése során gyakran felmerül a kérdés, hogy belső térelhatárolóként tégla vagy gipszkarton válaszfal kerüljön-e beépítésre? Mint minden esetben, itt is két oldala van az éremnek, tehát a tégla és a gipszkarton mellett is vannak érvek, valamint ellenérvek. A megfelelő válaszfal kiválasztása során a legfontosabb mégis az, hogy meghatározzuk: az adott épülettől milyen minőségű hangszigetelést várunk el, hiszen van olyan környezet / élethelyzet, ahol erre nem igazán van szükség / lehetőség. Az viszont egészen biztos, hogy a szakértelem hiányában megtervezett és kivitelezett térelhatároló elemek sajnos csak a pénzünket nyelik el, a hangokat azonban már nem. Amennyiben minőségi léghanggátlásra törekszünk, akkor tégla és gipszkarton esetében is több anyag réteges alkalmazására van szükség. A megfelelő rétegrendet is meg kell határozni, ami már feltételez némi akusztikai alapismeretet is (és ezzel nem minden generálkivitelező rendelkezik).

Már a legelején érdemes leszögezni, hogy belső térelhatárolóként nem érdemes vastag teherhordó téglát választani. Ennek két indoka van:
- a helyszíni léghanggátlási teljesítménye nem haladja meg az egyszerű (10 cm vastag) tégla válaszfalakét;
- emiatt feleslegesen csökkenti a ház alapterületének nettó négyzetméterét.
A tégla tömegénél fogva alapvetően jobb hangszigetelő anyag, mint a gipszkarton önmagában. Azzal azonban mindkét esetben számolnunk kell, hogy a falak vezetékhornyoknak és szerelvényhelyeknek is otthont adnak, és ezek alapvetően befolyásolják az akusztikai teljesítményt. Nem mindegy, hogy a tégla térelhatároló mennyire roncsolódik a vésés során. A bevezetőben rétegrendre hivatkoztunk, ami a tégla esetében a legtöbbször egy rétegnyi vakolatot jelent. Ez nem csak esztétikai célokat szolgál, de bizonyos mértékben hozzájárul a léghanggátlás teljesítményének növeléséhez is. Az elkészült tégla válaszfal jól terhelhető, stabil és masszív, emiatt a kisebb baleseteknek viszonylag jól ellenáll, összességében minőségi benyomást kelt. A generálkivitelezés folyamatát azonban lassítja, mivel a falazás viszonylag hosszú, időigényes feladat. Ráadásul az ökológiai lábnyomunkat is növeljük, hiszen elkészítése során több hulladékot termelünk.

A gipszkarton válaszfallal kapcsolatban közkeletű tévhit, hogy minden tekintetben alsóbb rendű, mint a téglából készült versenytársa. Ez a tévhit abból táplálkozik, hogy a hangszigetelő anyag nélkül felhúzott gipszkarton térelhatároló felerősíti a zajt. A megfelelő léghanggátlási teljesítmény elérése érdekében ezért a gipszkarton esetében hatványozottan oda kell figyelni az akusztikai rétegrendre. Emiatt a jó gipszkarton válaszfal lapok között tekercselt ásványgyapot lemezek kapnak helyet, és a vázszerkezet alsó, valamint felső élét hanghídmegszakító szivaccsal kell ellátni. Ez a megoldás már a Porotherm 10 belső tégla válaszfalhoz hasonló hangszigetelést biztosít.

Ahogy azt már a bevezetőben is említettük, a legtöbb esetben az adott élethelyzet dönti el, hogy számunka a tégla vagy a gipszkarton válaszfal a megfelelőbb. Az egészen biztos, hogy megfelelő akusztikai szakértelem birtokában a gipszkarton akár jobb hangszigetelővé is válhat, mint a tégla belső térelhatároló elemek. A jó léghanggátlási teljesítmény elérése azonban legalább annyiba fog kerülni, mintha tégla válaszfalat építenénk. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a gipszkarton sérülékenyebb. A gipszkarton sérülékenységével azonban együtt jár a rugalmas alkalmazhatósága is, így egy komplett felújítás esetén sokkal nagyobb mozgástérrel alakíthatjuk át egy családi ház belső terét, mintha téglával dolgoznánk. A rugalmas alkalmazhatósággal pedig kéz-a-kézben jár a gyors kivitelezés is, így időkényszer alatt kell dolgoznunk, akkor célszerű a gipszkarton mellett döntenünk. Végül, de nem utolsó sorban a gipszkarton válaszfalak előnyére szól, hogy elkészítésük során kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk hátra, mintha téglával dolgoznánk.